Interjú: Magyar teniszező az USA-ban!

Interjú: Magyar teniszező az USA-ban!Sikertörténet! Pirót Balázst kérdeztük a kinti életről, jelentkezés nehézségeiről és jövőbeli céljairól. Balázs 2012 őszétől tanul és sportol az Egyesült Államokban!

 

1. Mikor döntötted el, hogy az USA-ban szeretnél tovább tanulni?

Már a gimnázium kezdetekor gondolkodtam, hogy vajon hogyan lesz tovább, ha itt végzem, de úgy isten igazából, amikor komolyabban kezdtem dolgozni ezen az ügyön az 2011 októberében történt.

 

2. Miért az USA felsőoktatási rendszerében szerettél volna tovább tanulni?

A tenisz mindig is nagy szerepet játszott az életemben, és sok áldozatot hoztam érte. Ha otthon, Magyarországon folytattam volna a felsőoktatási tanulmányaimat, akkor sajnos nem csak a tenisz karrieremnek, de teljesen a sportágnak is nemet kellett volna mondanom, amit semmiképpen nem akartam, hogy megtörténjen. Már hallottam „öregebb” sportolóktól, akik keresztülmentek ezeken az utakon, hogy mennyire megérte és milyen szuper életük volt illetve van odakint a nagy Amerikában  Ezért jó lehetőségnek láttam én is.

 

3. Miért az USA felsőoktatási rendszerében szerettél volna tovább tanulni?

Kijutásomat elég nehéznek éreztem. Ebben valószínűleg nagyban közrejátszott az, hogy a vizsgáim nem sikerültek első nekifutásra, és e mellett az otthoni érettségimet is teljesíteni kellett emelt matekkal és egyéb szóbelikkel. Nehogy a nagy amerikai próbálkozás közben „két szék közül a pad alá essek”, mert ha nem jutottam volna ki, otthon kellett volna elkezdenem az egyetemet. Illetve az én sulim elég magas ponthatárokat szabott ki, főleg a TOEFL terén, és persze a financiális nyomás, hiszen egyik vizsga sem olcsó, hát még a felkészítő kurzusok, ahol több fajtán is megfordultam. Mindezek miatt szerintem jobban elhúzódott, mint kellett volna. A vizsgáim és a felkészülés rájuk (úgy, hogy az angolom egy erős középfokú volt a kezdetek kezdetén) kb. 7-8 hónapot vett igénybe. Stresszes időszak volt, de mindenképp megérte!
A jelentkezés az egyetemekre gyorsan ment. Miután szétküldtem az edzőknek a jelentkezésemet, a kapcsolatok elkezdtek megnyílni, jöttek a válaszok, és az egész procedúra megindult. A pozitív válaszok miatt a motivációm is más lett, mert láttam magam előtt, hogy már megvan a helyem, minden, ami a hiányzik, csak a sikeres vizsgák. Onnantól sokkal jobban összpontosítottam.

 

4. Miután kijutottál, milyen nehézségekbe ütköztél az első napokban, hetekben, hónapokban?

Az első nehézség az volt, hogy felszerelkezzem magam, hiszen egyedül élem itt az életem, és a repülőn az extrákkal együtt is csak 40 kg cuccot hozhattam magammal, ami szűken sem fed mindent, amire az embernek szüksége van. De mind az edző, mind a szobatársak, vagy szinte akárki nagyon segítőkész volt, így ezen a problémán hamar átestem.
A beilleszkedés elég gyorsan ment, mert az első héten az ismerkedős órák és körbevezetések miatt az újoncokkal összeismerkedtem, illetve nekem még egy nagy segítség volt, hogy egy magyar srác az egyetemen segített megismerkedni az idősebbekkel és megmutatta, hogy hogyan is működik az itteni rendszer. De biztos vagyok benne, hogy ha ő nem lett volna, akkor is megoldottam volna ezeket a dolgokat, mert itt tényleg szinte bármivel bármihez lehetett mindig és még lehet is fordulni. És ami a legszuperebb, hogy majdnem minden fajta problémára megvan az adott ember, akire specifikusan lehet számítani.

 


5. Hogyan fogadtak be a diákok, tanárok és csapattársak?

Mivel a sulihoz képest egy jó sportolónak számítok, ezért a csapattársak hamar megszerettek. A diákok és a tanárok pedig nagyon barátságosak, nyíltak és segítőkészek. Mindenki imád hallani más kultúrákról, és emiatt a kapcsolatteremtés is gyors.

 

6. A várakozásokhoz képest miben jobb, vagy rosszabb az egyetemi oktatás, sport?

Nekem az oktatás fontosabb volt mindig is, mint a sport. Az oktatással (habár vannak unalmasabb témák, de azok mindenhol vannak) én személy szerint nagyon elégedett vagyok. A sport lehetne jobb illetve magasabb színvonalú, de azért elfogadható, és mindenkiben ott van a küzdeni akarás. Még ha a tehetség hiányzik is némelyik emberből. De ez csak egy kis privát egyetemen, szóval ez így rendben van szerintem!

 

7. Milyen létesítmények állnak a rendelkezésedre?

Először is a központ ugye a lakóhelyek (dorms), illetve az apartmanok, ami az idősebbeknek van. Van egy úgy nevezett New Comer Center, ahol a tantermek és a professzorok szobái vannak. Van még egy templomunk, egy rekreációs fitness termünk, egy zeneterünk előadóval és minden kellékkel, két étterem, ahol reggelit, ebédet és vacsorát szolgálnak fel, egy tudományi épület, levél és posta, adminisztrációs épület, vizuális művészetek épülete, egy felvétellel foglalkozó épület és sok-sok kisebb fontos office. Mint ahogy mondtam, minden ügyhöz megvan a hely és az ember ahova lehet fordulni.

 

8. Milyen a csapat, hányszor versenyeztek, hány edzés van, milyen az edző?

Az edző egy nagyon tapasztalt tiszteletreméltó ember, aki régi idők óta része az egyetemnek. Nekünk az őszi időszak a fő, szóval akkor voltak a nagy találkozók. Pontosan azt hiszem 14 egyetemmel játszottunk és 2 egyéni versenyre mentünk el. Tavasszal kevesebb edzés van, heti 2-3 attól függően, hogy kinek hogy fér bele, mert tanulás terén nagyon magasak az elvárások. De ősszel, amikor a szezon volt, a suli kezdete előtt napi két edzés volt, és amint megkezdődött, átmentünk napi egy edzésre. Az edzések mindig két órásak, és természetesen, mint minden sportágban, itt is az edzés színvonala csak a játékoson múlik.

 

9. Milyen kötelességeid vannak a sulin és a sportoláson kívül?

A sulin és a sporton kívül dolgozom, hogy legyen zsebpénzem, valamint a kötelességeim közé tartozik ott is helytállni. Ezen kívül más nem nagyon van. Ez így épp elég, néha még túlterhelő is a nehéz tanulmányok miatt.

 

10. Milyen nehéz az egyetem? Milyen segítőkészek a tanárok?

Már említettem, hogy az egyetem elég nehéz, de ez már a kért magas felvételi pontokon is látszik. Heti kétszer, ha nem többször, átlagosan fent vagyok akár éjjel 3-4-ig, hogy befejezzem a beadandóimat. Rengeteg a tanulnivaló!
A tanárok a mai napig sokkolnak a kedvességükkel. Az első perctől kezdve megértőek és segítőkészek, mindig a rendelkezésre állnak, akár hétvégén is. Van olyan tanár, aki éjfélig megtalálható a campuson és bármikor be lehet hozzá ugrani. Én legtöbbször az email-es megoldást használom, amire általában 2-3, de legkésőbb 12 óra múlva jön válasz, és ha szükséges, akkor személyes találkozót egyeztetünk a következő tanítási napra. Tehát ezen a téren is teljesen elégedett vagyok a sulival!

 

11. Van-e más nemzetközi sportoló az egyetemen?

Az egyetem tele van nemzetközi sportolókkal. Szerintem, ami ezt a legjobban mutatja, hogy a tenisz csapat első hat játékosában nincsen amerikai. De az egyéb sportágakban is rengeteg nemzetközi van és az egyetemen kb. 40 különböző nemzetiség található meg.

 

12. Mi lenne jó, ha másképp lenne?

Az árak magasak, de mindig van megoldás! Jó lenne, ha tudnék magamnak néha főzni, amire gyakorlatilag megvan a lehetőség, csak idő hiányában még sosem sikerült… Az otthoni ízek nagyon hiányoznak, és van, hogy elég fura ételeket raknak elém az étteremben.

 

13. Hogyan néz ki egy átlagos napod?

Vannak napok, amikor szabadabb vagyok, de vannak fullosabbak is. Ha sok órám van, akkor sok a tanulnivaló, ha viszont kevesebb, akkor oda sűrítem be a munkaidőmet. Szóval összességében elég elfoglalt vagyok.
Akad olyan napom, amikor reggel 9-től este fél10-ig van elfoglaltságom, szinte folyamatosan, néhol 1-2 órás ebéd vagy vacsoraszünettel.

 

14. Ha újra középiskolás lennél, jelentkeznél újra USA felsőoktatási intézményébe?

Egyértelműen igen!

 

15. Mit vársz a diploma megszerzésétől?

Lehetőséget az itteni életbe való beilleszkedéshez. Ami ha valamilyen oknál fogva sajnos nem sikerül, akkor azt várnám, hogy otthon, az itt megszerzett tudásommal és nézeteimmel komolyabb munkát illetve segítséget adjak valamilyen cégnek, vagy akár egy saját vállalkozást indítani.

 

16. Milyen tanácsot tudnál adni azoknak, akik most jelentkeznek sportösztöndíjra? (jelentkezést mikor kezdjék el, mire figyeljenek, mennyit készüljenek a vizsgákra, mikor kezdjék a jelentkezést… stb.)

Ha őszintén belegondolok, hogy mi mindenen mentem át, egyedül nem tudom, hogy sikerült volna-e kijutnom. Nagyon sok mindent kell tudni, jelentkezések, bizonyítani, megfelelni az egyetemek kéréseinek, ajánlatokra válaszolni, stb. Szerintem a segítség fontos!
Ami a jelentkezést illeti, minél előbb, annál jobb! Így több idő van a tesztekre, és látni lehet, hogy mire van még szükség ahhoz, hogy elérd a célod. A vizsgákra sokat kell készülni, hiszen ha magasabb pontokat érsz el, akkor több egyetem közül válogathatsz. Én a 12. év elején kezdtem el a jelentkezni és tanulni a vizsgákra. Az év vége felé már az érettségi és az egyéb kötelességek miatt elég sűrű lett minden. Ha újra kellene csinálnom, akkor legalább 11. félévnél, de inkább 11. év elején kezdeném el a jelentkezést, és akkor biztosan mindenre jutna elég idő. Továbbá sok az apró részlet, mint például a regisztrációk NCAA, NAIA vagy a vízum kérelmek, papírok az iskolától. És nem szabad elfelejteni, hogy ezek a hivatalos dokumentumok csak postán fogadhatók el, de a postai kézbesítés elérheti akár a 3-4 hetet is, vagy ugyanez az időterjedelem megy el a vizsgák után is az eredmény várására.
 

Website Security Test