Játékhoz hangolva - Az egyetemi fúvószenekarok

Játékhoz hangolva - Az egyetemi fúvószenekarokHa a sportélmény önmagában nem lenne elég, az NCAA mérkőzéseken a „marching band"-ek nyújtanak extra szórakozást.

Az amerikai egyetemi sportélet egyik legszebb, féltve őrzött hagyománya a fúvószenekaroké, melyek évtizedek óta a futballmeccsek szerves részét képezik. Ezek a bandák a tradicionális katonai zenekarokból evolválódtak a 19. század végén, de pár kivételtől eltekintve, mint mondjuk a Fightin’ Texas Aggie Band vagy a Virginia Tech Highty-Tighties, a kevésbé rigorózus stílus vert gyökeret. Az első „half-time show” [félidei fellépés] 1907-re datálható, az Illinois vs. Chicago összecsapás szünetében a Marching Illini csinálta a műsort, míg ugyanebben az évben a Purdue All-American Marching Band tagjai alkottak együttesen egy „élő” P betűt. Megjelentek aztán a komolyabb formációk is, miközben a zenekarok többek között az adott iskola „fight song”-ját [harci nótáját] fújták. Az Illinois Loyalty-t olyan mára klasszikussá váló számok is követték, mint a The Victors (Michigan), Victory March (Notre Dame) és az Anchors Aweigh (Navy).

 

 

 

 

 

 

Mivel a tv-csatornák a mérkőzések szüneteiben inkább reklámokat mutatnak, így a fúvószenekarok / rezesbandák elsősorban a helyszínen levő nézőket szórakoztatják. Szerencsére azonban a videó-megosztóknak hála mi sem maradunk le a jobb produkciókról, az Ohio Marching 110 Party Rock Anthem-feldolgozása például még a hazai oldalakon is futótűzként terjedt. Azt sem árt ugye leszögezni, hogy a zenekarok nemcsak az intézmény focimeccsein, hanem minden más sporteseményen játszanak (csak nem teljes létszámmal), az más kérdés, hogy népszerűsége és a pálya méretei miatt a futballal forrt egybe ez a műfaj.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az MB-k fa- és rézfúvós szekciókból, illetve ütős hangszerekből állnak (néha kis elektronikával kisegítve), legkevesebb 30, de általában 3-400 taggal, és mindez kiegészülhet még mazsorettekkel és cheerleaderekkel (noha utóbbi más kategóriává fajult). Bizonyos szempontból ez is egy sport, mely rengeteg gyakorlást és erőnléti edzést igényel. A zenészek playbookja a formációkat tartalmazó ún. „dot book” (ki, merre és hova), a nagyfőnök a music director [zenei igazgató], míg a pályán a drum major [tamburmajor] irányít. Az egyedi uniformis elengedhetetlen kellék, trójai sisak, skótszoknya, bármi előfordulhat. A zenei repertoár a régi dallamok mellett folyamatosan új slágerekkel bővül, Lady Gaga vagy Metallica felcsendülésére ugyanúgy van esély, és természetesen nem kizárólag a meccs félidejében, hanem közben, előtt és után is szólhat a nóta.

 

 

 

 

 

 


A marching band szó szerinti fordításban masírozó banda, és ez a fúvószenekarnál jobban is adja vissza a kifejezés jelentését. Vannak ugyanis „scramble band”-ek, melyek az összehangoltság helyett a zenészek egyéniségére helyezik a hangsúlyt, mint a Stanford Band vagy a Rice Marching Owl Band. Ahogy pedig a HBCU-s ismertetőben említettem, zenekarok „Heisman-trófeája” a The Sudler Trophy, amit 2007 óta kétévente adnak át, duplázás még nem volt.

 


Szigorúan vett „szűk elit” nincs is, vagy 100 banda jogosan nevezhetné magát a legjobbnak, és mindegyik egyedi a maga nemében. Esélytelen tehát, hogy teljes körűen írjak róluk, és nem is ez a blogom célja. Ízelítőül pár kedvenc:

 


Band of the Hour [Miami]
Cal Band [California]
Human Jukebox [Southern]
Marching 100 [Florida A&M]
Million Dollar Band [Alabama]
The Ohio State University Marching Band
The Ohio University Marching 110
Pride of the Southland Band [Tennessee]
Purdue All-American Marching Band
Sonic Boom of the South [Jackson State]
Texas Tech University Goin' Band from Raiderland
University of Massachusetts Minuteman Marching Band
The Pride of the Mountains [Western Carolina]
The University of Texas Longhorn Band
USC Trojan Marching Band 

 

 

Szerző: Horváth Róbert
(forrás: jjNCAA világa 2012 márciusi blog bejegyzés, szerző engedélyével)

Website Security Test